Mostanában nem sok időm volt írni, főleg, mióta az óvodában is kitört a vakáció. A tavasz nagy dolgokat hozott az életembe. Még áprilisban, az egyik szerdai délután csörgött a telefonom, hogy a Maradj talpon vetélkedőből keresenek, ahová én állítólag 2012. decemberében jelentkeztem, és volna-e kedvem kipróbálni magam a játékban. Innentől kezdve egy három hetes válogatóval és próbajátékkal zsúfolt időszak kezdődött, aminek az lett a vége, hogy bekerültem a műsorba. A játék felvétele egy életre szóló élményt jelentett. A műsorban Gundi mindenkivel beszélget, amiből megtudhatunk dolgokat a játékosokról. Amikor a hobbijaimról kérdezett megemlítettem neki a keresztszemes hímzést is. Kitértünk arra is, hogy igaz, hogy előszeretettel viszem a képeimet kiállításra, de eddig még nagyon nagy sikereket nem értem el. Gundi frappáns válaszával lezártuk a témát miszerint: "Nem baj majd ezután, ami késik az nem múlik".

Aztán egészen véletlenül az Éva Kézimunka oldalán megláttam a XIII. Országos Keresztszemes Kiállítás és Verseny felhívását. Nem nagy reményekkel neveztem be. Tavasszal készült két új kép, gondoltam azokat benevezem, mellé tettem még a Jégmadaras tündérkét, mert ez az egyik kedvencem. Indulás előtt azért még leakasztottam a falról a sellőket is. És tessék. Ezen a versenyen a sellős képem lett az első helyezett. A 13-as szám ezúttal szerencsét hozott. És végül Gundi jóslata is beigazolódott.

Az ajándékcsomag vásárlási utalványt, egy Lanarte keresztszemes készletet, három hímezhetó konyharuhát, egy csomag hímezhető törölközőt, egy rakás katalógust és egy fonaltároló dobozt (ami lemaradt a képről) és egy keresztszemes magazint tartalmazott. A lovas keresztszemes készlet nem volt a csomagban, azt már én vettem a vásárlási utalványból.

A sellőkön kívül ezzel a három képpel neveztem még a versenyre.