Annak idején, ha valaki megbízható forrásból akart tájékozódni a várható időjárásról, a remélt termésről vagy csak egyszerűen szórakoztató olvasnivalót keresett, elővette az egész éven át féltve őrzött könyvecskét, a kalendáriumot.

A kalendárium (nyomtatott naptár) szó a görög kaleo(magyarul kikiált) illetve a latin Calendare Januariae (az év első napja) névből származik. Az első magyar naptárt 1538-ban a történetíró Székely István készítette Krakkóban. A könyvben egy évre szóló naptárt találtak az olvasók.

A magyar kalendáriumok két részből álltak. Az első részben volt a naptár - az év hónapjaival, heteivel és napjaival. Fontos dolgokat tudhattak meg belőlük az ünnepekről, a szentek névjegyzékéről, a nap járásának változásáról, sőt az egyes napok különféle - főleg az egészséggel kapcsolatos - magyarázatairól. Továbblapozva rigmusokat (alkalmi rímes mondóka, tréfás vers)  is találtak.

A kalendárium második részét magyarul Toldaléknak nevezték. Ebben a részben voltak a jóslatok: az időjárásról, a várható termésről, még a háborúkról is. Különböző, táplálkozással kapcsolatos tanácsokat és gazdasági útmutatókat is olvashattak ebben a fejezetben. Hamarosan a magyar kalendáriumok elválaszthatatlan része lett az országban történteket megörökítő Krónika, valamint az Aktuális hírek rovat. Később rövid elbeszélések, tanító szándékú írások is bekerültek az egyre vaskosabb és tartalmasabb kalendáriumokba.

 A kalendáriumok megjelenését mindig nyár végére,

ősz elejére várhatták az olvasók

ekkorra az ország legtávolabbi vidékeire is eljutott ez a fontos olvasnivaló.

A kalendáriumok naptári oldalain, a lap alján néhány jóslatot találhattak az emberek.

Jóslatok az 1844-ben megjelent Mezei Naptárból és Gazdasági Kalendáriumból: