A kokárda nem magyar szó, magyarul szalagrózsának hívták, az eredetileg színes szalagból készített, kör alakú, rózsadíszt szimbolizáló főúri ruhadíszt. Nemzeti színű formája először a francia forradalom idején bukkant fel, 1789-ben. A hagyomány szerint Gilbert du Motier de La Fayette készített és viselt először kék-fehér-piros kitűzőt, s a későbbiekben ezeket a színeket vették alapul, mikor a nemzetgyűlés megalkotta a franciák zászlóját. A franciák hagyományosan a kalapjukra tűzve viselték a kokárdát, ezzel jelezve, hogy egyetértenek vagy éppen aktív résztvevői az éppen zajló polgári forradalmaknak.

A magyar kokárda története is ismeretes. A hagyomány szerint éppen 1848. március 15-én Petőfi és Jókai, a Nemzeti Színházban kaptak magyar trikolor kitűzőt szerelmüktől, Szendrey Júliától és Laborfalvy Rózától. Annyiban mindenképpen eltért a francia hagyományoktól, hogy nem a kalapjukra, hanem a hajtókájukra tűzték, szív fölötti részre.

A kokárda színei a magyar nemzeti zászlót szimbolizálják, eredetileg egy nemzeti színű szalagot hajtotta körbe, és ahol összeért ott rögzítették, majd kiegészítették pántlikákkal. A külvilág számára a nemzeti hovatartozást hivatott jelezni, valamint jelezte, hogy viselője a magyar forradalmi eszméket magáénak vallja.