Virágos sarok könyvjelző

Este, amikor végre befekszünk az ágyba, előkerül a könyv is. "Olvassunk egy kicsit, ma se feküdjünk le bután."-szoktam mondani a férjemnek. Ő áltlában egy Agatha Christi-vel, én már elég régóta a Trónok harcával térek nyugovóra. Mivel csak ilyenkor van időm olvasni, elég lassan haladok vele. Tavaly augusztus óta bonyolódik Királyvár és Westeros története lelki szemeim előtt olvasás közben. Az ötödik kötetből már csak 300 oldal van hátra, és akkor egy darabig, míg ki nem jön az új kötet, szünet.

Könyvjelzőt sosem használok, mert régi rossz szokásként csak hosszában félbe hajtom azt az oldalt, amelyiknél éppen járok. Ennek ellenére több változat is készült belőle. Azóta is csak rakosgatjuk egyik polcról a másikra.

A könyvjelző története:

Már a középkori monostorokban is használtak csíptetőt a tekercsekhez, melyek először bőrből, majd vékonyra lapított fémből készültek. Reneszánsza viszont a viktoriánus korra tehetők, amikor az elegáns selyemzsinóros grafikáktól kezdve, a hímzéses textíliák, a gyöngyház berakásos fémek, és az elefántcsontból faragott cameok voltak divatosak. A századforduló után - talán a történelem dübörgésének köszönhetően - a kard és korona alakú fémcsíptők örvendtek nagy népszerűségnek.

Régen egy-egy könyvékszer élete végéig elkísérte tulajdonosát, de ahogy a világ is felgyorsult és fogyasztókká váltunk, a könyvjelzőinket is - ha van egyáltalán - eszerint alakítottuk.

A mutatós, de leginkább ötletes papírcsodák könnyen kezelhetőek, és bármikor pótolhatóak. Mindent elsöprő előnye azonban, hogy a kreativitás határa a csillagos ég.

Kattints a képre a videó indításához!